Egyiptom VI/4b

 UTAZÁS EGYIPTOMBA 1988-BAN

Asszuán nagyváros

Kelet nemcsak boltjainak gazdagságában és színpompájában tobzódik, de mindjárt a nagyváros szomszédságában itt van a délszaki vegetáció koncentrált gyönyörűsége, a botanikus kert, mely ünnepi színfolt és nyugalom a milliós város kavarodásában.

Aki először lát trópusi vegetációban kirobbanó kertet, az előtt az Ezeregyéjszaka csodái tárulnak fel. Kettős a feladat: összegyűjteni Egyiptom flóráját, s emellett kitenyészteni az örökös napsugár hatása alatt a virágcsodákat. Az első sikerült! A legkülönfélébb pálmák, fikuszok és mimózák gyönyörű példányaiban gyönyörködünk. A különféle színekben viruló, bódító illatú virágok e koratavaszi napon úgy pompáznak, mint nálunk júniusban. Ez a város tüdeje - mondják az itteniek.

Egy-két szót kell ejteni Egyiptom történetéről. A Nílus termékeny völgyében megtelepedett törzsek ezelőtt 6000 évvel a vadászatról és halászatról áttértek a földművelésre. Felső- és Alsó-Egyiptom egyesítésével igen erős, hatalmas állam keletkezik, de az ókori birodalom piramisépítő fáraóinak korlátlan zsarnoksága gyűlöletet és lázadásokat szül, mely meggyengíti a birodalmat. Átmenetileg ugyan betörnek a nomád törzsek, de utóbb Egyiptom meghódítja Szíriát, Palesztinát és Núbiát. Ekkor jön Nagy Sándor, majd Ptolemaiosz és végül Kleopátra és Napóleon. Mohamed Ali ismét erős államot épít!

Sokat hallani az Asszuáni gátról, ahol az alagutakon 100 kilométeres óránkénti sebességgel tovarohanó víz hajtja a turbinákat.

Másodpercenként 11 ezer köbméter víz áramlik át e helyen, mely teljesítménye a legnagyobb a világon, hogy villanyárammal lással el az országot, az ipartelepeket és magát a fővárost is.

A 3 és fél kilométer hosszú gát 111 méter magasra emelkedik a folyómeder fölé. Míg megépült, 10 millió köbméter földet kellett megmozgatni, a beépített acél meghaladja az 50 ezer tonnát!

Nem hagyjuk el az Egyiptomot anélkül, hogy kirándulást tennénk a Níluson, mely egy csodálatosan szép, de bizony szeszélyes hölgyhöz hasonlít. Előfordult, hogy 180 milliárd köbméter vizet zúdított a keskeny országra elpusztítva maga előtt mindent, lerombolva a gátakat, éhínséget, járványt és mérges kígyókat hagyva maga mötögg. Máskor meg - ha úgy volt kedve - csak kevés, akár 40 millió köbméter vizet engedett a földekre, és a szárazság tette tönkre az országot. Ő okozta az egyiptomi 7 szűk és 7 bő esztendőt!

A Nílus által eláztatott területeken már az ókorban csatornákat ástak, melyeken az áradó víz utat keresett a földekre. Ősszel vetettek, tavasszal arattak. Aratás után a nap vette át a föld munkálatait és leperzselte, kiszárította, féregtelenítette a talajt. Egyiptom földművelői: a Nílus és a Nap. Ki hinné, hogy e csodás vízben nem szabad megmártózni, mert sok apró féreg, Bilharzia van benne. Ezek az apró férgek a bőrön át furakodnak be a szervezetbe, és súlyos betegséget okoznak. Egyiptomban 10 millió ember szenved bilharziózisban.

Egyiptom VI/4a

 UTAZÁS EGYIPTOMBA 1988-BAN

A Philae-i templom

Hajóra kell ülnünk, hogy meglátogathassuk Egyiptom egyik ókori műremekét, a Philae-i templomot, amelyet a nagy gát megépítése előtt a Nílus áradása elöntött.

A visszahúzódó Nílusból sziget emelkedett ki, melynek közepén állt a csodálatos templom. A nagy gát megépítésével a duzzadó víz már félig elöntötte, elnyelte, amikor az UNESCO segítségével megmentették oly módon, hogy a templomot darabokra fűrészelték, majd új helyén pontosan az eredeti formájában ismét összeállították 700 méterrel távolabb, Agilkia szigetén.

Ízisz ünnep alkalmából 100 ezer ember is összegyűlt itt a templomban, de a szertartásra gyermekeket nem engedtek be, mert a zarándokok tömege nem imádkozó emberekből állt, inkább borgőzös állapotban mókázó, földi élvezeteket - ha kellett, erőszakos úton is - hajszoló férfiakból és kéjesen zsibongó lányokból, asszonyokból.

Nem kell ezen csodálkozni, mert Path istennő ünnepén a papnők meztelenül táncoltak a templomban. Ezúttal azonban Amon isten templomában vagyunk, ahol Amon papjai végezték a szertartást.

Az Ízisz-kultusz mellett nagy templomi mulatságot rendeztek Path istennő ünnepén is, amikor a papnők levetkőztek meztelenre és úgy táncoltak, ám a ruhátlanság abban az időben nem volt szemérmetlenség. III. Amenhotep fáraó lányait is meztelenül festették meg. Ráadásul az idő tájt bizony minél kövérebb volt egy hölgy, annál szebbnek tartották.

Legkedveltebb időtöltés a vízipipa élvezése. Szórakozóhelyeken, üzletekben, mindenütt ott áll ez a vendégmarasztaló alkalmatosság, amit egyedül vagy, ha több szára van, többen társas módon szívnak.

Kapott leveleket

ÁLLATORVOSTUDOMÁNYI EGYETEM

ÁLLATHIGIÉNIAI INTÉZET

Budapest VII., Landler J. u. 2.

Dr. Ballasch Alajos

________________________ 

Für die Übersendung eines Exemplares der nachstehenden Arbeit ware ich Ihnen zum grossen Dank verpflichtet:

I should be much obliged to receive a copy of the work entitled:

я был бы очень признателъным за пересылку оттискы работ:

Adatok a sertés MMA syndromájához MÁL 1974.29.582.

Ihr sehr ergebener

Sincerely yours

C уважением

Egyiptom VI/3

UTAZÁS EGYIPTOMBA 1988-BAN

A tevegelés csodálatos élmény

A régi Szahara állatvilágában még szerepelt a rinocérosz, a zsiráf, az elefánt, a víziló és számtalan vízimadár. Ahogy a sivatag tért hódított, a vizek elapadtak, és ezek az állatok is mind délebbre húzódtak. Kr. e. 1500 körül megjelent a ló és a teve.

A tevegelés csodálatos élmény, de gyakorlat is kell hozzá. Megkíséreltük. Hogy biztonságosabb legyen, ketten egy tevén. Ez lett a vesztünk. Nem kapott baksist a hajcsár, tehát riasztotta a tevét, az hirtelen kelt fel, mi pedig egyből kipróbáltuk a selymes szaharai homok rugalmasságát. Nem hiszik el, milyen érzés, amikor valaki nagy magasságban, biozonytalan helyzetben, komolyabb fogódzási lehetőség nélkül imbolyog előre-hátra a teve hátán attól rettegve, hogy mikor gyorsul vagy ugrik meg az egyébként jámbor állat. Végtelenül ki vagy szolgáltatva a baromnak, de főként a gazdájának.

A teve a sivatag jelképe. Ha egypúpú, akkor dromedár. A múlt idők kitűnő közlekedési eszköze volt, de manapság is jó hasznát veszik. A sivatag vándorai úgy tartották, hogy a tevék lábonjáró víztornyok. Hogy miért? Mert végveszélyben a szomjhalál küszöbén felnyitották a gyomrát, és megkeresték a tartályt, melyben iható folyadékra leltek. Azt gondolom, senki nem hiszi, hogy ezúttal vödörnyi üdítő vízre bukkantak a szomjas vándorok, de az itt talált lé, mely ugyan sűrű, bűzös és undorító, a teve pusztulása útján megmentette az ember, sok utazó életét. Nem egyszer előfordult, hogy a sivatag vándorai majdnem éhenhaltak. Már hosszú ideje semmiféle elemózsiájuk nem volt, ekkor felvágták a teve púpját éles késsel, és innen vagy 10-15 kilogrammnyi faggyú zsíradékot operáltak ki.

És miért nevezzük a tevét a sivatag hajójának? Hallatlanul tűri a szárazságot! Csukott szájjal lélegzik, hogy minél kevesebb nedvességet veszítsen. Alig izzad és csak kevés vizeletet ürít. Ha azután egyszer vízhez jut, 10 perc alatt képes 100 litert meginni.

Az európai szebbik nem pedig nem is tudja, hogy a teve vizelete micsoda szépítőszer! Reggelenként az igazhitű hölgyek sorban állnak a tehén faránál, hogy edényeikbe felfoghassák a csodás nedűt, mely állítólag kitűnő fejmosószer, de fogmosásra és borotválkozás után is nagyszerűen használható. Igaz, hogy vérlázító pazarlás, valódi luxus, de van, aki megteheti, hogy tusolást rendez a teve farka alatt. Reggelenként (kávé helyett) egy pohárka tevevizelet jó közérzetet teremt, de használják láz- és fájdalomcsillapításra is. Tévedés ne essék, a nejem nem efféle szolgáltatásra vár!

Mi pedig az előbb elmodottakat nem igazán értékelve izgatottan egyensúlyoztunk a csodaszergyártó szerkezet púpjának nagy magasságában, és alig vártuk, hogy nem is olcsó kéjutazásunknak vége legyen. A szent bikák temetkezési helye felé haladunk, ám előbb leroskadunk a világháborús romokra és hullafáradtan, a hőségtől kimerülten várjuk a sorunkat az indulásra a Királysírok felé.

Nem félreértés, bizonyos küllemű és foltozottságú bikákat szent állatnak minősítettek, ezeket hatalmas alabástromkádakban bebalzsamozták és díszes ládákban helyezték örök nyugalomra. Amikor Théba lett Egyiptom fővárosa, akkor a fáraók az itteni hegység magasabbra eső részét választották leendő sírjaik helyéül. Néma, sivár vidék ez a föld alatti sírok világa. Kopár sziklák és izzó homok között tovakígyózó úton haladunk a sírok felé, ahol valamikor siratva és énekelve vitték a nagy halottakat.

Misztikus, titokzatos, holdbéli táj, ahol növényi életnek még nyoma sincs. Torkunk kiszárad, nyálunk elapad a rekkenő hőségben. A vízárus ember csengővel hívja fel a figyelmet a tömlőjéből árusított, életmentő hideg vízre.

A sírrablók nem kímélték a nyughelyeket. A temetőket kirabolták, és nemcsak a mázsányi aranyat vitték el, de még a múmiák belsejét is átkutatták varázserejű amulettek után keresgélve.

Ezt látva a következő fáraók már sziklaüregekbe temetkeztek, olykor hamis sírkamrákat készítettek a sírrablók félrevezetésére, máskor pedig a folyosón csapdákat állítottak fel, melybe az avatatlan látogató óhatatlanul beleesett. Mindössze egyetlen királysírt sikerült érintetlenül megtalálni, amikor 1922-ben Carnorvorn és Carter hosszú esztendők kutatásai után rálelt a fiatal, alig 20 esztendős korában elhunyt Tutenkamon fáraó még ép sírjára. A fáraó kívül-belül aranylemezekkel bevont tölgyfa-szekrénybe helyezett színarany koporsóban feküdt, fején szintén színarany halotti maszkkal, körülötte milliónyi arany, fajansz, elefántcsont haszánlati és dísztárggyal.

Sivatagi homokhegy tetején áll Aga kán mauzóleuma. Ő volt az izmaeliták gazdag szektájának a vezetője. Lábbelinket levetve óvatosan körbejárjuk a dús, puha szőnyegeken a bűngazdag főpap fehér márvány borítású, koránfeliratokkal díszített kriptáját. A bokáig érő homokban többnyire tevén mennek fel a turisták a mauzóleumba. Odabent a síremléken midnen nap egy-egy friss piros szekfű vagy rózsa virít, amit állítólag naponta küld Párizsból a gazdag özvegy.

Egyiptom VI/2

UTAZÁS EGYIPTOMBA 1988-BAN

Valamikor egyetlen nagyváros volt, de ma a Nílus két várost választ el egymástól: Luxort és Karnakot, a templomvárost

A templomváros ma már romokban hever - csodálatos romokban! De egykor fényes egyházi metropolis állott itt.

Ki hinné, hogy e helyütt hajdan a ragyogó paloták között csak úgy nyüzsgött a tömeg, az előkelőségek pedig gyaloghintóikon, díszes kísérettel közlekedtek. A külváros sikátoraiban a kézművesek hada szorgoskodott a házak előtt. És évszázadokon át épültek, szépültek a templomok, szakadatlanul dolgoztak azokon ügyeskezű építőik. És honnan érkezett az építőanyag a templomvároshoz? Az ősi gránitbányából.

A fajtáknak, nyelveknek és különféle kultúráknak bábeli gazdagsága az ókori világ valóságos központját teremtette meg Thébában. A hatalmas, monumentális templomváros ma csak egy végeláthatatlan, némán is mesélő romhalmaz, amelyben azt, amit az emberkéz épen hagyott, a földrengés zúzta pozdorjává.

Kosfejű szfinkszek védelmezik az építtető II. Ramszesz fáraó szobrát. Bizonyára nagy megelégedéssel szemlélné a nagyúr, hogy gigászi alkotása micsoda izgalmat vált ki műve kései látogatóiból.

Öt pilonon kell keresztülmennünk, míg a nagytemplom szetélyébe jutunk. Hihetetlen méretek! Már az első is 44 méter magas, szélessége 113, vastagsága pedig 15 méter.

Jobbról balról impozáns oszlopsorok között haladunk arra, amerre a fáraót vitték aranyozott hordszéken! 7 méteres fedőlapok kapcsolták össze ezeket a gigantikus méretű és számú, mintegy 134 óriási oszlopot. Lenyűgöző művészet, odaadó kitartás, páratlan tehetség és nem utolsó sorban elegendő pénz kellett ahhoz, hogy oldalaikon ily nagyszerű domborművet faragjanak. Sok helyen még a színezés is épen maradt!

Mára már csak egyetlen árva obeliszk tör a magasba, de valamikor e helyen négyen álltak. A többit elhurcolták Párizsba, Londonba, Rómába. Az obeliszk a Napistent, Rát dicséri, mert a hatalmas oszlop hegye minden hajnalban először találkozott a felkelő Nap sugaraival.

A falakon harci és ünnepségeket megörökítő jelentek és uralkodói névjegyek, kartusok láthatók.

Ámon templomában vagyunk, ahol Ámon isten fehérruhás papjai sürögtek-forogtak annak idején és végezték a szertartást. A falakon történelmi jelenetek és a nagy fáraók szobrai, domborművei. Egyik képen kegyelemért könyörgő hadifoglyokat látunk, akik térdepelve rimánkodnak életükért, a másik relief egy halom aranyat, ékszereket és egzotikus növényeket ábrázol, melyeket a győztes fáraó hozott haza hadjáratából.

A hatalmas bronzveretű díszkapukat elpusztította a tűzvész, de megrepesztette a gigantikus kőből faragott gerendákat is. A templom szentélyét később keresztény templommá alakították át. Kétoldalt szfinkszek szegélyezték azt a 4 kilométer hosszú utat, mely a karnaki templomot a luxorival összekötötte.

A Luxor templom sokkal kisebb, mint a karnaki, mert mindössze 300 méter hosszan nyúlik el a Nílus partján.

 

Ugyancsak II. Ramszesz építtette a bejárati pilont; az oromfalon a hettitákkal vívott győzelmes harc bevésete látható. És a fáraó 3 hatalmas szoborkolosszusa, kettő ülő, egy pedig álló helyzetben. Az újesztendő megünneplése világraszóló ceremónia volt e helyen. Ilyenkor Ámon útra kelt Karnakból és meglátogatta háremét.

E két hatalmas, 15 méter magas ülőszobor a Memnon szobrok, melyeket egyetlen sziklából faragták ki. III. Amenhotep fáraót ábrázolják. Kr. e. 27-ben mindkét kolosszus megrepedt. Ki ne tudná, miről híresek ezek a kőóriások! Minden napkelte idején különösen zengő, éneklő hangot adta, amiről azt tartotta a nép, hogy a hajnal istennőjét köszönti a fáraó. A mesés zajt a repedt szobor adta oly módon, hogy belső részecskéi a hajnali hidegben kitágultak, nappal pedig összehúzódtak. Restaurálásuk óta némák, nem üdvözlik a Napot.

Egyiptom VI/1

 UTAZÁS EGYIPTOMBA 1988-BAN

Irány a vasútállomás!

Express vonattal tesszük meg a 900 kilométeres utat Assuánba és Luxorba. A vonat a Nílus mentén halad majd, amíg be nem sötétedik, gyönyörködhetünk az egzotikus tájban.

Nem kellett sokat várakoznunk, a vonat időben érkezett.

Dúsan zöldellő növényi kultúrák, pálmaligetek, tető nélküli vályogházak futnak el mellettünk...

Egy harmadosztályú kocsiba felszáll egy fellah család is: 2 felnőtt, 4 gyerek és 3 birka. Hamarosan egyeduralmat teremtenek a fülkében. Bennünket ez nem zavart, mi szerencsére elsőosztályon utaztunk.

Sosem felejtem el, hogy 18 évvel ezelőtti egyiptomi utam során néhány óra elteltével a szerelvényünk egyszer csak megállt a nyílt pályán, a mozdony vezetője lemászott a motorkocsiból. Fürkészve vártuk, hogy mi a probléma. Izgatottságnak semmi jele nem mutatkozott rajta, sőt teljes nyugalommal leterítette a földre az imakendőjét, és leborulva mormolta Allahhoz küldött imáját. Ezúttal ilyen veszély nem fenyegetett, mert luxusvonatunk szélsebesen nyelte a kilométereket a Nílus árterületének és a sivatagnak a határán.

Az egyik oldalon minden zöld, a másikon pedig a végeláthatalan sárga homoktenger. Olykor apró falvak sárházai között, majd egy-egy nagyváros elhanyagolt épületei mellett rohan a vasparipa. A Nílus felé eső oldalon a zöldellő határban mindenütt turbános fellahok, tevék, szamara, faekék és vízátemelő szerkezetek. Mivel kint minden mozog, fényképezni nemigen lehet...

10 órás utazás után jellegzetes kis arab város tárul a szemünk elé: Luxorba érkeztünk! A rózsák ma is ugyanúgy virítanak és illatoznak a légkondicionált faházak erkélyei alatt, mint 18 esztendeje. Akkor is a Savojban laktam.

Egyiptom V/2

 UTAZÁS EGYIPTOMBA 1988-BAN

Kívánt és nem kívánt vendégek

Már az ókorban is Egyiptom szent madarai voltak az ibiszek. Amikor a 7 szűk esztendő sújtotta Egyiptomot, bizony minden élőlényt megettek, még az ibiszeket is. Ennek következtében a rovarkártevők elszaporodtak! Lelegelték a rizsföldeket. Sürgős rendeletet adott ki a fáraó, hgoy nem szabad az ibiszeket pusztítani. Ám a fellah jobban félt az éhhaláltól, mint a fáraó parancsától... Cselhez folyamodott a nagyúr! Kihirdettette papjaival, hogy az ibisz szent madár, aki eszik a húsából, arra örök szenvedés vár a túlvilágon. Most már a paraszt jobban félt az örök szenvedéstől, mint az éhezéstől, és többé nem pusztították a madárkákat.

Nem tudtuk, hogy miért van nagy riadalom a faluban. Az állt az újságban ugyanis, hogy sáskajárás van Afrikában. Mindenki tudja, hogy az utolsó sáskajáráskor olyan lett a határ errefelé, mintha tűzvész pusztított volna. A sáskainvázió egész országokat nyomorba döntött már és milliókat küldött éhhalálba. Szinte elképzelni is nehéz, de egy-egy sáskahad egy milliárd rovarból áll, és minden rovar testsúlyának megfelelő mennyiségű zöld növényi anyagot fal fel. Számoljunk csak, hogy ez mennyi is! Vagy 20-25 x 3000 tonna zöld! A sáska a világ népességének 1/8-a elől falja fel a táplálékot, és a környéken számos országot tart állandó rettegésben.

A bibliai sáskajárást a 8. egyiptomi csapásként emlegetik. Olyan a sáskahad, mint a viharfelhő: eltakarja a napot és milliárdnyi éhes vándorsáska 20 kilométeres szélességben 200 kilométeres hosszúságban 4000 méter magasságban szeli a levegőt a Szahara felett és ott csap le, ahol zöld növényt talál. Ide nem messze, Szomáliában egyik hajnalra millirádnyi lárva bújt elő a homokból, és mire a hatóság észbekapott, 8-10 hektár területen nyüzsgött négyzetméterenként 10 ezer rovar.

Nem kell betérni, az utcán is kaphatsz egy csésze teát! Itt ezzel kezdik a napot a hivatalban, ezzel kínálják a vásárlókat a bazárokban, de ott gőzölög a szárított tevetrágyán a forralt tea a piramisok tövében is. A dragománok a hőség elleni védekezésül főzik maguknak. A higiénia persze nem erősségük. Ha ittál a pohárból, azt az árus a teában kiöblíti, és máris megtölti ugyanabból. Jöhet a következő vendég!

A fellah is teával fogad, amikor belépünk a házába. A szoba berendezése - pedig nem akárkihez jöttünk - végtelenül egyszerű: egy asztal, néhány szék, lóca és egy-két ágy.

Éppen készül az ebéd - természetesen a földön. A konyha egyúttal kamrául is szolgál, az edények katonás rendben függenek a falon. A fáskamárban lakik a család négy tyúkja és egy kakasa. A baromfiak a fénykpezőgép elől nagy rikácoslással elmenekültek. A háziasszony teával és Egyiptom nemzeti gyümölcsének levével, magnódzsúzzal kínál. Allah gyümölcse ez, mely ananásznagyságúra nő meg és hosszúkás, mint az uborka. A kevésbé érett a legüdítőbb.

Amíg néhány kép erejéig itt nézelődünk, felvetődik a kérdés, hogy vajon milyenek a városi lakások? A régi arab életformához az emeletes épületek tartoztak, s lakóik gondosan elrejtették a családi élet minden mozzanatát a külvilág elől. A faragott faráccsal, masrabijával védett emeleti ablakokat olyan magasságban helyezték el az utcai oldalon, hogy még a teveháton utazók se pillanthassanak a ház belsejébe. Többnyire itt voltak a háremek.

Az urbánus ház vendégei a falak mentén elhelyezett, párnákkal megrakott díványokra heveredhettek le, miközben illett megcsodálni a gyönyörű, színes mozaik burkolatot.

A társasház udvarán szökőkút és dús növényzet díszlett. A hárem legfontosabb helyisége, az asszonyok közös szobájának közepén szintén szökőkút csobogott. A mennyezet áttört üvegű kupolája kellemes hőmérsékletet és meghitt világítást biztosított, nem úgy, mint itt, vendéglátónknál...