Mongólia I/2a

UTAZÁS MONGÓLIÁBA

A kapun túli világ

Most pedig jöjjenek el velem egy rendkívül érdekes, lenyűgöző helyre, az ulanbatori lámakolostorba!

 

Nézzük meg közelebbről a kaput őrző démonokat! A lámaizmus nagyon szereti a rémségeket. A templomban is sok-sok kép és szörnyszobor fogad. 

Egyik rettenet szájából 4 hatalmas, fehér fog mered elő, sötétkék arcában nem kettő, hanem három szem villogott.

Némelyik fantomnak állatfejet kölcsönöztek, másik emberarcú, de akadt olyan, amely csőrében rengeteg nagy kígyó tekergett. Ahogy hátráltam, rút fekete öregasszony vezetésével fegyveres démonok csapata, villogó szemű és üres koponyák, félelmetes fegyverekkel felövezett óriások vettek körül. 

- Micsodák ezek? - kérdeztem a főlámát.

- CAM-maszkok - felelte teljes nyugalommal és természetességgel.

Ha beléptél a kapun, mintha egy másik világba érkeznél. A templom belseje homályos, a levegőt betölti a tömjénillat. A mennyezetről arannyal hímzett, régi zászlók csüngnek alá, középre furcsa, díszes dobokat, hatalmas (vagy 3 méter hosszú) kürtöket akasztottak. A falak mellet üvegszekrényekben istenszobrok, előttük agyagtálkákban mécsesláng lobog. A templom közepe táján néhány sorban egymással szemben sárgaruhás, kövér lámák ülnek és monoton hangon imát mormolnak, énekelnek, majd időnként hörpintenek egy-egy korty teát.

A templom előtt deresek álltak sorban. Amint elmondották, a hívők ezeken imádkoznak, itt vezekelnek a bűneik miatt.

Nem sok időbe telt, míg valóban megjelentek a hívők és valóban imádkozásra használták a dereseket. Régebben az ünnepeken e helyütt különös maszkos démontáncokat rendeztek.

Állítólag az istenek és démonok felvonulása a túlvilági életet mutatta be, ahogy azt a másvilágba lépő a halála után látja. Az ünnepség egy oltár körülhordozásából állt, majd a főistenséget körülvették és körültáncolták a szörnyszellemek, és mindezt fülsiketítő zenebona kísérte.

Nem csodálkozom hát, ha a megfélemlített hívő odaadással végezte a vezeklését.

A templomudvaron a lámákat látjuk. A forradalom előtti időszakban 800 kolostor volt Mongóliában, és minden család köteles volt egy fiút lámának adni a kolostorba. A buddhista szerzetesek száma 40 ezerre rúgott és e heretársadalmat éppen az amúgy is szegény népnek kellett eltartania.

A gyerek már 7 éves korban elkerült a háztól, levágták a haját, új nevet vett fel és lámatanítvány lett. Sok bot tört el a hátukon, míg megtanulták a tömérdek imát és varázsformulát. Nagy részük az első vizsga után is bent maradt a kolostorban, mert az nagyobb biztonságot nyújtott.

Tízéves munka várta azokat, akik bírták az újabb szellemi megerőltetést igénylő tanulóéveket. Ennek leteltével fogadalmat tettek a 10 parancs és 40 szerzetesi szabály betartására, felszentelték őket, s eljött az idő, hogy felöltsék a piros köpenyt és sárga föveget. A teológiai főiskolák elvégzése újabb 5-10 esztendőt igényelt, amit sokszor Tibetben végeztek.