Hollandia I/3

NEDERLANDEN, A MÉLYFÖLD

(1986. augusztusában Hollandiában jártunk)

A Rijk Múzeum

Látogassunk el az 1808-ban alapított Rijk Múzeumba, mely Európa egyik leghíresebb képzőművészeti kollekcióját őrzi. Különösen a XVII. századi németalföldi művészetet bemutató anyagával a világ legnagyobb gyűjteményei között tartják számon. Fő értékét a képtár adja, mely két termében csak Rembrandt képeket látunk. Élelmes emberek a bejárathoz állították fel egyik híres képét, melyen - ha a lyukba bedugja a fejét a turista - akár a kép hadnagya vagy kapitányaként is (néhány guldenért) lefényképezik.

A festő Éjjeli őrjárat című képe előtt mindenképpen el kell időznünk kicsit, hisz minden látogató itt tölt el legtöbb időt. Sötétség, melyből aranyló lángok lobbanak ki. Selymek és bársonyok! E dús keretből lépnek ki a kép hősei, a lövészek, akik a szorongatott város segítségére sietnek, mert közeleg az ellenség. Óriási méretek... S a hatalmas vásznon sehol egy tenyérnyi hely, amelyet ne hatna át a nagy műalkotás forrósága. Egy őrült 1976-ban késsel többször belevágott a képbe.

Néhány érdekesebb alkotásról ejtsünk pár szót! Folyóvidék vadkacsavadászattal, Joos de Momper műve 1610-ből. A festő 1564 és 1635 között élt, antwerpeni tájképfestő.  Munkái többnyire komor hangulatú, hegyi tájakat, malmokat, szakadékokat, hidakat ábrázolnak. Az alakokat a képein gyakran Breughel festette, akinek irányzatát képviselte.

Massa Ábrahám Izsák és Beatrix esküvője, Frans Hals festette 1622-ben, aki a holland festészet Rembrandt előtti korának legnagyobb alakja, élt: 1580-1666. Munkáinak középpontjában mindig az emberábrázolás állt.

Dirck Hals képe: Társaság a szabadban, 1627. A festő Frans Hals öccse, aki egy ideig bátyja képein festette a mellékes részleteket. Az ún. társasági képek egyik fő képviselője. Kompozíciói asztali mulatozás, kerti tartózkodás vagy zenélés közben életképszerűen ábrázolt előkelő társaságokat mutatnak be.

Frans Hals: Vidám ivó című képe, amit 1628-30-ban két esztendeig festett. A 20-as, 30-as években számos ízes, életvidám figura jelenik meg a képein. Festői ereje késő öregkorában sem hanyatlott: a 80 év körüli mester még két remekművel is megajándékozta a világot.

Bartholomeus van der Helst Vendégség című művét 1648-ban festette. A mester 1613-1670 között élt. A harlemi arcképfestészet hagyományait folytatta. Nagyméretű csoportképei mellett számos portrét festett. Későbbi korszakában művészete - mint állítják - modorossá vált.

Jakob van Ruisdeal életének utolsó évében festette a képet. 1600 és 1670 között élt a nagy holland festő. Folyópartot, népes országutat, kocsmákat ábrázoló tájai a holland tájfestészet legszebb emlékei közé tartoznak.

Jan Steen: Vidám család című képe 1670-ben készült. Az 1626 és 1679 között élt piktor művészetére a szabados humor, bő elbeszélőkedv, csúfolkodó vidámság jellemző. Előbb Hágában élt, majd Delftben sörfőzéssel foglalkozott, utóbb Leidenben kocsmát nyitott, de továbbra is festett. Munkájában foglalkozása nagy segítségére volt képtárgyainak megválasztásában, a jelenetek humorában, a jellemzés eszközeinek megragadásában. Műveinek szabados, parasztos, adomázó tárgyát nagyszerűen jelenítette meg.

Hendrick Avercamp: Téli táj jégpályával 1618-ból. Amsterdamban, majd Kampenben működött, és 1585-1664 között élt. Jellegzetes tájképeit élénk színű korcsolyázókkal népesítette be.

Hals Frans: Lövészegylet. A képen jól láthatóan kialakultak már stílusának jellegzetességei: a zárt ugyanakkor mozgalmas kompozíció. Jellemző az életvidám alakok vonzó, széles ecsetkezelésű festői ábrázolásmódja, a kevés színnek, főleg a fehérnek és feketének, valamint szürkének festői, látványos alkalmazása.

Hals Frans: Szent György lövészek tisztjeinek csoportképe 1627-ből. Karakteres alkotásai a lövészegyletek tisztjeit, valamint az egyesületek elöljáróit, a holland polgári életforma e tipikus képviselőit megörökítő csoport-arcképek. Halála után művészetét sokáig homály fedte, és csak a múlt század végén fedezték fel. Sajnos búcsúzunk, bár egy hétig is elgyönyörködtünk volna a képtár sok-sok termében, a porcelánkiállításon, a régi remekbeszabott bútorok bemutatóján, de ez a turista sorsa: ha lejár az idő, tovább kell utazni...

Hollandia I/2

NEDERLANDEN, A MÉLYFÖLD

(1986. augusztusában Hollandiában jártunk)
Gyémántcsiszolás és virágtőzsde

Alig akad turista, akit ne vinnének el valamelyik gyémántcsiszoló műhelybe és az ahhoz tartozó üzletbe, aminőből bizony nem egy akad itt, Amsterdamban. Spanyolországból (annak idején menekült) zsidók tették világhírűvé és virágoztatták fel Hollandia ezen ágazatát. Mielőtt a vásárlásra szánt kollekciót bemutatnák, részletes tájékoztatást kapunk a gyémánt kezeléséről, megmunkálásáról, minősítéséről és értékéről. Ennyi kincs láttán nem csodálkozunk, hogy a kirakatok golyóálló üvegből készülnek, készenlétben van a riasztó berendezés, végső esetre pedig biztosítást is kötöttek. Igen érdekes rejtett fénnyel világított vitrin alatt irigykedve bámuljuk a gyémántcsodákat. Ahogy elhaladunk az üvegszekrények előtt, s járás közben a látószögünk is változik, a kövek félelmetes kígyószemekként villannak, mintha a dzsungel vadja bűvölné a betévedt áldozatot: kék, sárga, vörös, arany, zöld, lila sugarak folyton változva és hunyorogva. Elmondják, hogy az itteni gyémántköszörűsök lassanként berendezkednek az ipari gyémánttermelésre is. Ebből az iparban nélkülözhetetlen fúrófejek készülnek.

A hollandiai séták arculatához hozzátartozik az utcai zenész: a hegedűs, a gitáros, a verklis és az énekes is. Azt tartják, hogy ezek aláfestik a hollandus városok életét. Megáll a járókelő, a biciklis, sőt még udvariasságból az autósor is lassít, a verkli közelében kinyílnak az ablakok, és kialakul a gyermekgyűrű, hallgatják a verkliből előhívott régi melódiákat.

Hollandiát a világ legtisztább országának tartják. Magunk is meggyőződhettünk arról, hogy a derék háziasszonyok szappannal és gyökérkefével mossák le még a járdát is. A városok utcáján egy csipetnyi szemét sem látható. A holland ember szereti a tisztaságot, de utcaseprőnek már nem jelentkezik. Ezt a fontos funkciót vendégmunkások és bevándorlók látják el. Itt is dúl a kutyakultusz, ami viszont komoly veszélyt jelent a makulátlan járdákra...

A napi hajtatott és fokozott lelkesedéstől fűtött nézgelődés után holtfáradtan zuhantunk le az első utcai székre, ahol rövid tanácsokozást tartottunk, hogy kibír-e a pénztárcánk egy pohárka környezettanulmánnyal összekötött jellemző hollandus szíverősítőt. Rászántunk magunkat, és egy pohárkára bekukkantottunk a Kelderhof Bodegába, ahol a vendégek többsége külföldi. Mennyezetét fagerendák tartják. A helyiséget piros színű lámpák világítják meg. A pincérek, hogy érdekesebb legyen, portugál torrero viseletben hordják szét a tálakat.

A hollandok spórolására jellemző az itt elterjedt mondás, miszerint "Az olasz az utcán él, a francia a kávéházban, a német a sörcsarnokban, a holland pedig otthon."

Ismerkedjünk meg két nagyon jellemző holland fogalom jelentésével. Mit is jelent a deftig és a gesellig? Előbbi annyit, hogy sohase feledkezz meg emberi méltóságodról, a bajban és örömben is légy mértékletes. Ugyanis bárhol vagy, a szomszéd mindig figyeli, hogy mit csinálsz! Ha nem vigyázol, a szájára vesz, sőt minden baj között a legsúlyosabb, ha ki is nevet!

A geselligkeit jegyében az ismerős családok néha-néha összegyűlnek a vendéglőben kis muzsikát hallgatni, trécselni, szórakozni. A melódiát illik halk zümmögéssel kisérni, de csak olyan diszkréten, hogy ne zavarja a szomszédos asztal vendégeit.

Most pedig kukkantsunk be a világon egyedülálló attrakcióra, az Alsmeer-i Virágtőzsdére, ahol hatalmas mennyiségű vágott és cserepes virágtömeg kerül kalapács alá. Amsterdamtól alig 10 kilométerre vagyunk, és erre vannak a környéken Hollandia legnagyobb és leghíresebb virágmezői. Már a bejárat is lenyűgöző! Különböző színekben pompázó növénytenger fogad, és mélyeket szippantva sem tudunk eltelni a virágok természetesen parfőmös illatával.

Motoros targoncákon és kézikocsikon mozgatják a csarnokban a tetemes mennyiségű tulipánt, nárciszt, rózsát, gladióluszt, krizantémet... A tulipán 1554-ben került Törökországból Hollandiába, és a pompás színű növény csakhamar elterjedt az egész államban. A virág hagymája Európa legkeresettebb cikkei közé tartozott, és a XVI-XVII. században az egész ország tulipánlázban égett. A tulipánhagyma ára a XVII. században szökött a legmagasabbra, amikor egy-egy különleges változat hagymája 70 zsák búzával volt egyenértékű a haarlemi piacon.

A virág, virágmag és -hagyma exportja több valutát hoz az országnak, mint nekünk a timföld, sőt a borkivitel értéke. Az árverés elektromos segédlettel történik. A hazai és külföldi nagykereskedők előtt kocsikon vonul el a sok virág, ők pedig a legmodernebb technika eszközeit igénybevéve licitálnak. A hatalmas elektromos óra minden résztvevőt tájékoztat az árakról és a licitről. Az aukción sok külföldi kereskedő is részt vesz, és a közeli repülőtérről frissiben repítik a virágot világgá.

A virágozás Hollandiában nagyipari ágazat! Több ezer hektárnyi területen folyik a virágkertészet, és valóságos tulipánmezőkön utaztunk keresztül, bár a kertészet a megművelt területnek csak a huszadát teszi ki. A hollandok kitűnő termelő és üzleti érzékkel kiokoskodták, hogy az itteni talaj minőségének és az öntözési lehetőségeknek, valamint a mindenkori keresletnek megfelelően a leggazdaságosabb, ha bizonyos területeken virágot termesztenek. A virág mellett híres az ország gyümölcstermelése (alma, körte), de a sok csapadék és magas páratartalom kedvez a zöldség- és főzelékfélék termelésének is.

Hollandia I/1

NEDERLANDEN, A MÉLYFÖLD

(1986. augusztusában Hollandiában jártunk)

Amszterdam - ahogy mondják - Észak Velencéje

A holland határon ki sem kellett szállni a kocsiból, bepecsételték a passportot, és máris mehettünk tovább. Alig néhány kilométer, és íme Arnheim főutcáján találjuk magunkat! Hollandia területe csupán akkora, mint a Dunántúl, alig 37 ezer négyzetkilométer, de lakóinak száma 14 millió! Ha Magyarország olyan sűrűn lakott volna, mint Hollandia, háromszor annyian kellene lennünk, mintegy 30 millióan.

Polgárai rendesek, takarékosak, dolgosak, kedvesek, szeretik a jó lakást, jó vacsorát, a sört és a Bols nevű pálinkát. De bizony kicsit anyagiasak is, mert egyik legnagyobb élvezetük, ha élére rakhatják a bankókat. Takaros, tiszta üzletek egymás hegyén hátán - nálunk ismeretlenül udvarias kiszolgálással! Ha az üzletben nincs valami, elmondják, hogy hol kapod meg. A hazaiak mellett nincs olyan déligyümölcs, ami ne kínálná magát az utcai kirakatban.

Női körömcipő Uruguayból, bőrtáska Tunéziából, zakó Dél-Koreából és még sokáig folytathatnám a sort, mennyi importáru kapható az üzletekben, de az is igaz, hogy a hollandok is sokféle árut exportálnak a viág minden részébe. Az apró boltokban rengeteg élelmet zsúfolnak össze a polcokon. Nagy a választék sonkából, felvágottból, félkész ételekből, csak sajt is vagy harmincféle kapható.

E városban zajlott a II. világháború egyik híres ütközete, az arnheimi csata, mely a Rajna-hídért dúlt. A rosszul rögzített ejtőernyős támadás a felszabadító szövetséges csapatok többezer katonájának elvesztésével járt, és 4000 ház vált romhalmazzá. Az idő rövidsége miatt máris továbbutazunk Amsterdamba...

Amsterdam csupán egy évtizede volt 700 éves. Ez a főváros, de a király még Hágában lakik. Művelődési centrum is. Házai meseszerű műremekek, épek, sértetlenek, nagy költséggel rendbentartottak. Homlokzatukon a jellegzetes kampók, amivel a bútort felhúzzák, mert bizony a lépcsőházakat nagyon spórolósan, igen szűkre szabták. S mert a telek rendkívül drága errefelé, a házakat - hogy minél kisebb helyet foglaljon el - keskenyre és magasra építették. Így létesültek ezek a  keskeny, csúcsos, nagyablakos lakóházak.

Amsterdam vagy (ahogy mondják) Észak Velencéje 90 apró szigeten épült, ezeket 60 csatorna választja el, és mintegy 120 híd köti össze. A csatornák hasznos feladatuktól eltekintve is sajátosak, egyedülállóak, gyönyörűek. Lenézünk a hídról, és alattunk a Gracht mély, zöld, kéken csillogó vize, mely hátán fényeszöld nyakú, feketeszürke vadkacsák tollászkodnak. Turisztikai vonzerejét az adja meg, hogy - bár korszerű nagyvárossá fejlődött - meg tudta őrzini a csatornák szabdalta óvárosának sok évszázados képét, helyenként még hangulatát is. Mindegyik csatorna más-más jellegzetességet mutat, külön hangulatot áraszt. A partokat keskeny, magas, gazdagon díszített patrícius házak díszítik. Ahány épület, annyiféle stílus. Építői, a gazdag kereskedők annak idején nagyon ügyeltek arra, hogy házuk, váruk jellegben különbözzék a többiekétől.

A lakáshiány világjelenség. Ameszterdamban is! Sok-sok lehorgonyozott bárkát látunk, melyek otthonul szolgálnak. Ezek felét szabályosan bejelentették, házszámuk is van, és közművesítették őket. Persze hozzá kell szokni, hogy bármilyen szilárdak is a horgonyláncok, azért mozog a dereglye. A kabinok berendezése teljesen olyan, mint a partmenti házaké.

A grachtokon sok mindent lehet csinálni: szórakozni, csónakázni, vízi sétát tenni a városban, de a zsúfolt utcák forgalmát tekintve a közlekedés kényelmesebb, ha akad egy jó vízijármű, vízitaxi.

Aki Amszterdamban jár, nem hagyhatja ki a lehetőséget egy sétahajózást tenni a grachtokon. A túrajáratok luxus vízibusszal óránként indulnak...

Késő este, vaksötétben indultunk a sétahajózásra. Hajónk oldalfala, teteje üveg. Az asztalon egy üveg fehér, egy üveg vörös bor és egy nagy tál sajt. A hajócska orrában az idegenvezető 3 nyelven mondja a tájékoztatót. A városok tették gazdaggá Hollandiát, a városokat pedig a kereskedők. Hollandia sohasem ismerte és becsülte az arisztokrata fényűzést, a nagyúri életmódot. Első nemzeti királyát is kereskedő királynak nevezték.

Halk dorombolással siklik a kirándulóhajó a hidak lámpagyöngysorai, lámpadiadémjai alatt, miközben mellettünk suhannak el a nappali fényáradattal megvilágított patrícius házak, a vén raktárházak, melyek a XVI. században Európa kincstárai voltak, a Rembrandt-ház, a roskatag épület, melyben Spinóza bölcsőjét ringatták, és olykor hosszú sorokban a vízilakásul szolgáló dereglyék, melyek ablakain bepillantva láthatjuk mint vacsoráznak, tévéznek, tevékenykednek a csatornalakók.

Hollandia és a vízimalmok, Hollandia és Rembrandt. Micsoda találó gondolattársítás! Ilyen Hollandiára jellemző környezetben feltétlenül meg kell örökíttetni magunkat. Szélmalmokkal még fogunk találkozni bőven, és nemcsak a trikókat díszítik vagy az üzletek kirakatait, de a természetben még ma is végzik munkájukat immár évszázadok óta megszakítás nélkül. Annyit el kell mondani, hogy szeles ország ez, a szélmalmok számos feladatot végeznek a gabonaőrléstől a papírgyártáson és a vízátemelő szerkezetek működtetésén át.

Kapott leveleket

AKADEMIE DER LANDWIRTSCHATSWISSENSCHAFTEN

DER DEUTSCHEN DEMOKRATISCHEN REPUBLIK

FRIEDRICH-LOEFFLER-INSTITUT

FÜR TIFRSEUCHENFORSCHUNG INSEL RIEMS

2201 INSEL RIEMS BEI GREIFSWALD

______________________________________________________________________

Insel Riems, den 31.8.77

Sehr geehrter Herr Radnai!

Dear Sir

Monsieur et trés honoré collégue

Mногоуважаемый колега,

Für die Übersendung eines Sonderdruckes Ihrer Arbeit:

I would greatly appreciate a reprint of your paper:

Veuillez m'envoyer un exemplaire de l'édition spéciale de votre travail:

3а пересылку отдельного оттиска нижеуказанной Bашей статьи

Magy. Áo. Lapja 32(1977), No 1, 1420

ware ich Ihnen sehr verbunden. Mit bestem Dank im voraus und vorzüglicher Hochachtung!

Thanking you in anticipation I remain, sincerely yours

Je vous en remercie par avance et vous prie de croire, Monsier á mes sentiments les plus distigués

я был бы Bам очень благодарен. искренне ваш

 

Írország tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék az ÍRORSZÁG, A ZÖLD SZIGET című bejegyzésekhez

I. DUBLIN

I/1 Leszállás Dublinban...

I/2 Nagyon sok szobor van a városban 

I/3 A Powerscourt 

II. Glendalough...

III. VÁRAK, VÁROSOK

III/1 Kilkenny 

III/2a Várak: Cashel és Cahir 

III/2b Cahir város 

III/3 A Bunratty kastély és környéke

IV. VIZEK ÉS VÍZPARTOK

IV/1 A Henry-kastély és környéke  

IV/2 Hajókirándulás

IV/3 Az élet vize 

Írország IV/3

ÍRORSZÁG, A ZÖLD SZIGET

Az élet vize

Meglátogattuk az 1757-ben létesült Whiskey gyárat. Az ital neve magyarul az élet vize. A lepárlás tudományát az 1000 éve érkezett szerzetesek hozták magukkal. Kisipari gyártása az ír élet részévé vált, de a XVII. században az angolok engedélyhez kötötték a szeszkészítést, és sorra zárták be a szeszfőzdéket. A XIX. században a nagy éhínség után beköszöntött szegénység és az alkoholellenes mozgalom miatt csökkent a kereslet, és a skót whiskey megelőzte az írt. Pedig utóbbi jobb minőségű, mert ezt háromszor, míg a skótot csak két ízben párolják. Árpa - rozs - búza - zab és forró vízből áll elő a megfelelő technológiával. 100 kg terményből 4 liter kész nedű. A képen látható vízi kerék biztosítja a teljes áramszükségletet.

Tülekedett a nép a kóstolóért, mert a gyárlátogatás után mindenkit megvendégeltek. A whiskey-zés után jólesett az otthonról hozott szardínia a rekkenő hőségben a tűző nap elől az árnyékba vonulva.

Az Ashling Hotelben volt a szállásunk, ahol az utolsó vacsora egy valódi ír menü volt:

krémleves

psztráng krumplival és salátával

ürühús

gombócos sütemény.

A hotel elől indult a villamos, amivel be lehetett fél euróért jutni Dublin vásárló utcájába.

A közelben volt a Közlekedési Múzeum hatalmas épülettömbje...

Csendesen hömpölyög a városon keresztül a Grand Canal, mely a Shannon folyóból indul. Valamikor itt bonyolódott Dublin személy- és teherforgalma. Jó volt a hídon leülni a Grand Canal felett. Nem akármilyen híd ez: padlója fényes kék üvegből készült! Szokatlanul érdekes. Még soha életemben nem láttam ilyet. Nem csoda, hogy szívesen időztem.

Látogatásunk véget ért... Repülőgépre szállunk és hazaindulunk. Isten veled, Írország... Isten veled, szép főváros, Dublin, mely modern városrésze az Európai Unió segítségével, európai pénzből épült ilyen impozánsan korszerűvé!

Írország IV/2

ÍRORSZÁG, A ZÖLD SZIGET

Hajókirándulás

Hajókirándulást tettünk a Corrib folyón, mely átszeli Galway városát. Elhaladtunk az egyetemi város, a kollégiumok mellett. Közben a szpíker kommentálta a látnivalókat hangosbemondón - ily módon ismertük meg a diáknegyedet, mely mellett elsuhantunk... Egyáltalán nem volt hideg, de kegyetlenül fújt a szél. Sapkát, kendőt kellett felvennünk. Ez némileg akadályozott abban, hogy maradéktalanul élvezhessük az elénk táruló látványt.

Eme romos vár történetéhez a következő eset is hozzátartozik: annak idején, aki bérelte az építményt, nem fizette az esedékes díjat. A tulajdonos elküldte a fiát az összegért. A bérlő fejedelmi módon megvendégelte, majd levágta a fejét és elküldte a tulajnak: "Íme, itt a bérleti díj!" A tragédia után a gazda elment Amerikába, a vár azóta üresen áll...

S vajon mi a következő látványosság históriája? Ez a zölddel befuttatott vár egy égő gyertyától leégett. A birtokos fia meg a cselédlány a légyott után kiugrottak az ablakból, de a fiú meghalt. Ezek után ez a tulajdonos is itthagyta a várat az enyészetnek bánatában. Valamikor ezen a folyón bonyolódott le a teherforgalom. Egy ízben birkákat szállítottak, mikor is az egyik állat a körmével felszakította a hajó padlóját. Az elsüllyedt, 3 férfi és 8 nő belefulladt a 2 méter mély vízbe, melyen most hajózunk...

A Shannon folyó partján álló középkori kolostor az egész országot behálózó utak kereszteződésében állt, St. Cirian alapította 545-548-ban. A kolostor előtt a Szentírás keresztjét látjuk, melyen bibliai és történelmi jelentek vannak. A monostort sokszor érte támadás, 1552-ben az angol Garrison katonái rombolták le. A kereszt 4 és fél tonna súlyú.

A kereszt 914-ben készült homokkőből, mely elég puha ahhoz, hogy faragni tudják, mégis elég kemény ahhoz, hogy az időjárás viszontagságainak ellenálljon. Bibliai jelentek vannak rajta. Az emberek akkor még írni-olvasni nemigen tudtak, de a történeteket így megértették. A 3 templom családi kriptának készült. Akik pénzadományt adtak, azokat itt temették el. Az a hír járta, hogy akiket itt temetnek el, annak biztosított a helye az égben...

A torony a XII. században épült, 9 méteres és 3 és fél méter magasan van a bejárata. Kötéllétrán kellett felmenni. Kilátótorony is, 8 ablaka van az ellenség figyelésére. A kódexet idemenekítették. A temetőben nyugszik St. Cirián, de Tarh és Connaught királyai közül is sokat hantoltak el itt.

A romos templomról az a hír járta, hogy aki egy marék földet visz innen és a földje 4 sarkába szórja, az állatai egészségesek lesznek - így hát széthordták a templomot. A vikingek és az angol normanok fosztogatása után 1552-ben az angolok kezére került a monostor. Addig vallási, kulturális központ volt, sokfelől érkeztek tanítványok külföldről is. Mára csak több hasonló kőtemplom, egy katedrális, két kerek torony és három nagy kőkereszt maradt meg. A bejáratnál egy igen jól elrendezett múzeumban tekinthettük meg az akkori monostor életét.