2011. december 4., vasárnap

Marokkó I/2a

HA MÉG NEM JÁRT MAROKKÓBAN... LÁTNIA KELL!
Meknes a királyváros





Utunk következő állomása Meknes, az 550 méter magasan fekvő, több mint 300 ezer lakosú királyváros. Ismail szultán alapította. Sok kilométer hosszú városfal veszi körül. 30 ezer rabszolga és 3 ezer keresztény fogoly dolgozott szakadatlanul a raktárak, mecsetek, medreszek és újabb és újabb paloták építésén.





A szultán mindenütt ott volt: minden műhelyt, építkezést személyesen ellenőrzött és irányított, a legkisebb hanyagságot kegyetlenül megbüntette. Amíg felépült ez a nagyszerű erődrendszer, legalább 36 ezer ember életébe került.





Az út szélén mindenütt árusok kínálják portékáikat széles kalapjukban






Ma Meknes utcáin szakadatlanul hömpölyög az ember és jármű, óriási a forgalom. Amíg a feleségem a kenyérárus kínálatát fürkészi a virágzó kereskedőváros szerény utcai péküzletében, elmondom, hogy a XVIII. században itt tartották a legnagyobb bőr- és gabonavásárokat. A környék jó talaja és előnyös éghajlata kedvez a mezőgazdaságnak, az olaj-, gabona- és szőlőtermelésnek is.





Miféle mütyürök bilincselték le a nejem? Ezek a sivatag virágai. Óriási a kínálat a szép kövekből.





A legkedveltebb közlekedési és szállító eszköz a szamár. Nemcsak férfiak "lovagolják", de mindenfelé gyerekek, asszonyok, olykor egész családok is.





Termékeinek feldolgozása révén országos hírűek a város malmai, olajütői és nem utolsó sorban borospincéi. A forgalom a városban különösen élénk délutánonként. A járókelők között külön színt jelentenek a csengőkkel  csilingelő vízárusok, alkalmi fényképészek, utcai írnokok és a sok-sok áruval tömött kis üzletek...





Ínycsiklandó illatok a levegőben: marokkói lacikonya! Jellegzetes ételeket használ alapanyagként, a köleskását, a tyúk- és birkahúst, ezekből készül a sajátos fűszerekkel ízesített ennivaló.





Igen szép, körfonatos díszítésű kapun jutunk be a nagyúr, Ismail mauzóleumába. A bejárat felett zöld cserepes eresz nyúlik előre. A szomszédságban volt a hatalmas föld alatti termekből álló börtön, a hajdani keresztények rabháza. Itt őrizték az erődítéseken dolgozó európai foglyokat. Egy portugáliai fogvatartott volt a 40 ezer embert befogadó fogda tervezője, amiért szabadságot nyert.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése