2011. szeptember 19., hétfő

Törökország III/2

CSALÁDI UTAZÁS TÖRÖKORSZÁGBAN
Egy kedves kisváros: Avanos




Ugye hallottak már a karavánszerájokról? A karaván törökül együtt utazó emberek, kereskedők csapatát jelenti, a szeráj pedig olyan épületet, ahol a csapat biztonságosan megpihent. Ez az épület 770 évvel ezelőtt épült. A karavánszerájban vannak nagy istállók a málhás állatok részére, pajták a szénának és az abraknak és számos apró, kis boltíves cellácska az út vándorainak.





Nők ide nem léphettek be és élelmet sem lehetett vásárolni, de itt lakott a patkolókovács, aki az állatok patáit rendbe hozta, a lesántult igavonókat ellátta. Az udvar közepén állt a kút, mely minden karavánszeráj szerves része. Köröskörül lépcsők és emelvény húzódott, és ezen szoktak az utasok üldögélni, étkezni és heverészni a bogarak, a patkányok, egerek, menyétek, kígyók és más efféle élőlények miatt - írja egy akkortájt arra járt honfitársunk.





Egy kedves kisvárosban, Avanosban éjszakáztunk. A csoport fele megbetegedett (rosszullét, láz, hányás hasmenés)! 
- Ki tudja, mit ettek, mit ittak! - mondja a török orvos. Nagy bajban volt, aki nem hozott némi alapvető gyógyszert az útra.





A városka országszerte híres fazekasiparáról. 300 kis műhelyben készül a forgatókorongokon megannyi mutatós agyagedény, váza, dísztárgy. A szállónk ablaka alatt hömpölygő folyócska is vörös színű az agyagtól. Itt vásárolunk Lezzót, vagyis almateát, mazsolát, mogyorót és pisztáciát, mert mindez nemcsak olcsó, de török specialitás.





A környék a szőnyeg hazája. A milliónyi szebbnél szebb kárpittal alig tudunk betelni. Egy-egy kisebb imaszőnyeget csaknem minden útitársunk vásárolt. Itt olcsó, otthon pedig igen értékes ajándék. Különös hangulatot keltett a halomba rakott díszes szőnyegek jellegzetes szaga, az illatos cigarettafüst meg a keleti kávé aromája, amivel itt éppen megkínáltak bennünket, akár vásárolt valaki, akár nem. Nejem nemigen nyüzsgött az alkudozók között...





Voltak, akik török babát vittek. E kis bábukon a nagy ország valamennyi népviselete megismerhető és megvásárolható volt. Kisebb lányom érdeklődve nézte a kínálatot és szívesen is fényképezkedett az áruval megpakolt standdal.





Akinek pedig tevegelésre akadt kedve, íme, utasra vártak a jámboran früstökölő állatok. A tevegelés különös élmény, de nem is olyan egyszerű, mint ahogy azt a szolid turista gondolja. Egyiptomi balsikerű akciónk után ezt az élvezetet ezúttal másoknak hagytuk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése