2011. február 20., vasárnap

Tunézia II/1

TUNÉZIA TURISTAPARADICSOM 
A főváros, Tunisz



Az egymilliós lakosú főváros centrumában egy hatalmas, különleges épületmonstrum előtt állunk meg. Furcsa, hogy nem lefelé, hanem éppenséggel felfelé szélesedik. Ultramodern. Ez a Du Lac szálló, itt fogunk lakni.





A sétány két oldalán, mely az ódon városkapuhoz vezet, csaknem összeérnek a hatalmas fák koronái - kellemes, hűs árnyékot nyújtva a rekkenő hőségben. A fák lombkoronáiban milliónyi madár tanyázik, olyan nagy ricsajt csapnak, hogy szinte nem halljuk egymás hangját. Egyik-másik vigyázatlan útitársunkat meg is tisztelték névjegyükkel. Ügyeltem, hogy ne álljak a fák alá, míg a fotó elkészült...





Csak pár percnyi járásra van a szállodánktól a városközpont, mely szűk utcáival, mecsetjeivel, a szukokkal és díszes ívelt kapuival egy számunkra egzotikus, másik civilizációt idéz.





Néhány lépés és máris elérjük az impozáns Szent Vincent de Paul Székesegyházat, mely 1882-ben épült. Belépünk. A meghitt, hűvös félhomályban aranyozott Krisztus-szobor és a trombitáló angyal figyelnek bennünket. Jólesik kicsit leülni, megpihenni és elmenekülni a fojtogató hőség elől... De vannak keresztények ebben az országban? Igen vannak! A lakosság 90 százaléka szunnita mohamedán, 10 százalék pedig keresztény és zsidó vallású.




Eljutunk a Bab el Bahr kapuhoz, mely ma az óváros keleti bejárata. Egykor közvetlenül a kapuk mögött sorakoztak a karavánszerájok.





Átlépve az ódon kapun máris bejutottunk a jellegzetes arab bazárok csodálatosan tarka, nyüzsgő, különös világába. Nagyon vigyázunk, hogy el ne tévedjünk a szerteszét ágazó utcácskákban. Itt minden mesterségnek megvan a maga külön területe: illatszerkészítők, szabók, takácsok majd posztókészítők és bőrárusok üzletei kínálják bőséges áruválasztékukat.





Az utcán a szemed előtt készítik-vésik-kalapálják-formázzák a dekoratív réztálakat, tányérokat, kancsókat és díszedényeket. Egyáltalán nem zavarja a mestert a fényképezés, sőt büszke, hogy kézműves remekei felkeltették a fotózó, bámészkodó, az áruiban gyönyörködő, messziről jött idegenek figyelmét is. Persze jobban örülnének, ha bámészkodás helyett inkább üzletet kötnénk, de bizonnyal jönnek a gazdagabb amerikai vagy német turisták is, akiknek nem kell a kevéske zsebpénzt számolgatni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése