2010. január 11., hétfő

Patkányok 1. (Beleolvastam)

MIÉRT RETTEGEK A PATKÁNYOKTÓL?

Pedig ez bizony nagyon súlyos teher nemcsak a magánéletemben és szakmai munkámban, de még a kikapcsolódásnak szánt pihenő időszakaimban is. A történet - meggyőződésem - tanulságos. Elmondom.




Négy év körüli kisfiú lehettem, amikor az ominózus eset történt. A szüleim, amikor moziba mentek, mivel nem hagyhattak otthon egyedül, engem is elvittek. Valószínűleg azt gondolták, hogy nem is a filmre figyelek - hisz sokszor ott játszottam a jegyszedő nénivel -, de ha figyelek is, úgysem értem meg, ami a filmvásznon folyik. Valójában ez nem így volt. Ezt bizonyítja, hogy még ma is borzongok az egyik előadáson felvetített jelenettől, ami élénken él bennem ennyi idő múltán is.
A történet egy fogolyról szólt. Egy emberről, akinek a kezét-lábát összekötözték, és lelökték egy sötét ablaktalan pincébe, ahol hemzsegtek a patkányok. Azonnal rá is vetették magukat a szerencsétlen, védekezésre képtelen emberre, és mohón rágcsálták a kötelékeit és a ruháját. Igaz, hogy a történetet nem láttam át, de ez a jelenet rögződött bennem. Ha patkányt látok, ez a kép még ma is elém vetődik több évtized távlatában is.
Félek, rettegek, borzongok a patkányoktól, sokkal jobban, mint ahogy ez akár lelkileg, akár pedig "biológiailag" elfogadható lenne. Pedig életem, szakmai munkám során nem egyszer találkoztam a számomra fenevadat jelentő erőszakos, furfangos, mocskos "ragadozókkal", "férgekkel".




Amikor az Állatorvosi Egyetemen az első két évfolyamot befejeztem (és ezt jeles eredménnyel abszolváltam), a nyári szünetben lehetőséget kaptam, hogy a gyakorlatot egy gyógyszergyárban töltsem. Itt a Richter gyárban minden nagyon érdekes volt számomra, és a rám bízott feladatokat is nagy lelkesedéssel végeztem.
Baj akkor mutatkozott számomra, amikor a gyógyszerek eredményességét kipróbáló osztályra kerültem, ahol a patkányokkal folytak kísérletek. Azok petefészkét kellett kioperálni bizonyos orvosságok hatékonyságának a bizonyítására. A munkát becsülettel, lelkiismeretesen de egyáltalán nem nagy lelkesedéssel végeztem - a patkányok miatt!
Bár a gyakorlat végeztével főnököm, Hegyeli tanár úr megdicsért, és visszavárólag ígéretet tett későbbi (diploma utáni) elhelyezkedésemet illetően, jóindulatát megköszönve már akkor tudtam, hogy ezt a munkát nem tudnám élethivatásomnak tekinteni. Bármennyire is sajnálatos, de így kellett történnie, a patkányok miatt. Pedig megjegyzem: ezek fehér patkányok voltak. De patkányok...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése