(Bartalis Imre: Velünk élő történelem, Székesfehérvár, 2007. 195-196.)
Dr. Radnai István 19xx. július 11-én született Szücsiben. Középiskolai tanulmányait a hatvani gimnáziumban végezte, mindvégig kitűnő eredménnyel. Fiatalon került orosz fogságba, ahonnan csak 1947-ben tért haza. Ekkor beiratkozott a Magyar Agrártudományi Egyetem Állatorvostudományi Karára, ahol 1952-ben szerzett diplomát. Nehéz körülmények között tengette életét, mert édesapja tanári fizetéséből testvéreivel együtt hárman tanultak egyszerre. 1952-ben a Zala megyei Surdra került, ahol öt községet látott el földutakon, gyalogszerrel, kerékpárral és téli időben lovaskocsival.
Mivel körzete határsávba esett, így hetenként látogatta meg egy ávós főhadnagy, aki nemcsak az ő munkáját, de a beszolgáltatást is ellenőrizte. Ez utóbbi miatt komoly konfliktusba került a hatalommal. A vemhes teheneket nem engedte levágatni, így az a vád merült fel ellene, hogy akadályozza a beszolgáltatást. Berendelték a Zala megyei párttitkárhoz kihallgatásra ez ügyben, aki nagyon kemény ember hírében állt. Mint fiatal állatorvosnak, kellő fejmosás után megbocsátották a bűneit. Hamarosan be kellett kapcsolódnia, mint pártonkívülinek, a népszerűtlen tsz-szervezésbe is. Nem egy becsületes munkában megőszült parasztembert látott sírni, amikor a lovaikat és szarvasmarhájukat vezették ki az udvarukból. Lassan kihal az az állatorvos nemzedék, amely közvetlenül részese volt a sok-sok keserű epizódnak.
Nagyon megszaporodott a munka az ingyenes állatorvosi praxis idején. Sokszor semmiségért hívták az állatorvost, mert nem kellett fizetni. Ezekben az esetekben is hivatali komolysággal kellett eljárni, nehogy ráfogják az állatorvosra, hogy szabotál. Elképesztő esetek is előfordultak, amelyek próbára tették az állatorvos türelmét és munkabírását.
Surdról Letenyére helyezték járási főállatorvosnak, majd amikor édesapját a pécsi Pedagógiai Főiskolára helyezték tanárnak, akkor kérte az áthelyezését Baranya megyébe. Ekkor került a belvárdgyulai körzetbe, majd később a pécsi Mesterséges Termékenyítő Állomásra, onnan pedig a kaposvárira, vezető szakállatorvosnak. Itt kereste meg a belvárdgyulai tsz akkori elnöke, aki fizetése megduplázásával visszahívta üzemi állatorvosnak. Mivel ez a státus akkor még jóformán ismeretlen volt az országban, sok konfliktus forrása lett. A tsz-elnök elrendelte számára a sertések orbánc elleni védőoltását, és a beszedett munkadíjat be kellett fizetnie a tsz pénztárába. A megyei állat-egyészségügyi állomás igazgatója ezt jogszabályellenesnek minősítette. Az ügy kivizsgálására még az FM-ből is kijöttek egy minisztériumi főállatorvos vezetésével. Az ügyben természetes, hogy az állatorvost marasztalták el. Éveknek kellett eltelnie, hogy ezek a problémák megoldódjanak.
Aktív állatorvosi tevékenységét itt fejezte be, 42 év szolgálat után. Valójában azonban nem kellett a nyugdíjasok keserű kenyerét ennie, mert tovább dolgozott egy társaság állatorvosaként és tulajdonostársaként, ahol gyógyszert is forgalmaznak. Ezzel egy időben magángyakorlat folytatására is kért engedélyt, amelyet a mai napig folytat. Az évek folyamán összegyűjtött tapasztalatait hasznosítja a Kistermelők Lapjában, ahol több, mint két évtizede szerkeszti Az olvasó kérdez, az állatorvos válaszol című rovatot. Nemrégiben kérte fel egy másik lap, az Agro Napló főszerkesztője, hogy az ő újságukban is vezesse ezt a rovatot.
Sok-sok - olykor nagyon tanulságos - levelet kap olvasóitól, amelyekre személyesen is válaszol. Ezekért nem jár honorárium, annak ellenére, hogy nagyon időigényes elfoglaltság, de szívesen áll a gazdák rendelkezésére. Az ilyen feladatok megoldásában magától értetődő, hogy a toll és a fecskendő összetartozik. Természetes, hogy nagyon kell vigyázni ilyen esetekben az orvosi etika szigorú betartására. Szükséges, hogy bizonyos esetekben az érintett kollégákkal konzultáljon.
A gyógyító munkát így hetven év felett bizonyos mértékben háttérbe szorítja Radnai doktor szakirodalmi tevékenysége. 29 szakdolgozata jelent meg a Magyar Állatorvosok Lapjában. Ezek között bizonyára hasznos megfigyelések és kísérletek is voltak, mert dolgozataiból 24 országból - az USÁ-n és Kanadán kívül többek között még Mexikóból és Argentínából is - 121 intézmény kért lenyomatot. Négy egyetemi tankönyv több helyen is hivatkozik közleményeire.
A mai napig 403 ismeretterjesztő cikke jelent meg a különböző szaklapokban, úgymint Baromfitenyésztés, Magyar Mezőgazdaság, Iparszerű hústermelés, Kistermelők Lapja, Agro Napló. 1994-ben megjelent az Állatról emberre terjedő betegségek című könyve, amelynek már a második kiadása is elfogyott. Munkásságát a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója címmel ismerték el. Ezen kívül életpályáját képes tévériportban, a Magyar Állatorvosok Lapjában és más újságokban is ismertették. A legbüszkébb azonban arra a sok elismerő, hálás levélre, amelyeket azoktól a kistermelőktől kap és kapott, akik tanácsait eredménnyel hasznosították.
Az aktív életpályája során mint turista valamennyi kontinenst bejárta, és több ezer képet készített, melyekből jó néhányat publikációiban is hasznosított. Ugyanezt tette a mindennapos praxisban is, ahol kamerával az érdekesebb eseteket megörökítette. Munkáját nem elismerésért, előrehaladásért vagy csupán sikerélményért végezte, hanem megszállottságból.
Mivel körzete határsávba esett, így hetenként látogatta meg egy ávós főhadnagy, aki nemcsak az ő munkáját, de a beszolgáltatást is ellenőrizte. Ez utóbbi miatt komoly konfliktusba került a hatalommal. A vemhes teheneket nem engedte levágatni, így az a vád merült fel ellene, hogy akadályozza a beszolgáltatást. Berendelték a Zala megyei párttitkárhoz kihallgatásra ez ügyben, aki nagyon kemény ember hírében állt. Mint fiatal állatorvosnak, kellő fejmosás után megbocsátották a bűneit. Hamarosan be kellett kapcsolódnia, mint pártonkívülinek, a népszerűtlen tsz-szervezésbe is. Nem egy becsületes munkában megőszült parasztembert látott sírni, amikor a lovaikat és szarvasmarhájukat vezették ki az udvarukból. Lassan kihal az az állatorvos nemzedék, amely közvetlenül részese volt a sok-sok keserű epizódnak.
Nagyon megszaporodott a munka az ingyenes állatorvosi praxis idején. Sokszor semmiségért hívták az állatorvost, mert nem kellett fizetni. Ezekben az esetekben is hivatali komolysággal kellett eljárni, nehogy ráfogják az állatorvosra, hogy szabotál. Elképesztő esetek is előfordultak, amelyek próbára tették az állatorvos türelmét és munkabírását.
Surdról Letenyére helyezték járási főállatorvosnak, majd amikor édesapját a pécsi Pedagógiai Főiskolára helyezték tanárnak, akkor kérte az áthelyezését Baranya megyébe. Ekkor került a belvárdgyulai körzetbe, majd később a pécsi Mesterséges Termékenyítő Állomásra, onnan pedig a kaposvárira, vezető szakállatorvosnak. Itt kereste meg a belvárdgyulai tsz akkori elnöke, aki fizetése megduplázásával visszahívta üzemi állatorvosnak. Mivel ez a státus akkor még jóformán ismeretlen volt az országban, sok konfliktus forrása lett. A tsz-elnök elrendelte számára a sertések orbánc elleni védőoltását, és a beszedett munkadíjat be kellett fizetnie a tsz pénztárába. A megyei állat-egyészségügyi állomás igazgatója ezt jogszabályellenesnek minősítette. Az ügy kivizsgálására még az FM-ből is kijöttek egy minisztériumi főállatorvos vezetésével. Az ügyben természetes, hogy az állatorvost marasztalták el. Éveknek kellett eltelnie, hogy ezek a problémák megoldódjanak.
Aktív állatorvosi tevékenységét itt fejezte be, 42 év szolgálat után. Valójában azonban nem kellett a nyugdíjasok keserű kenyerét ennie, mert tovább dolgozott egy társaság állatorvosaként és tulajdonostársaként, ahol gyógyszert is forgalmaznak. Ezzel egy időben magángyakorlat folytatására is kért engedélyt, amelyet a mai napig folytat. Az évek folyamán összegyűjtött tapasztalatait hasznosítja a Kistermelők Lapjában, ahol több, mint két évtizede szerkeszti Az olvasó kérdez, az állatorvos válaszol című rovatot. Nemrégiben kérte fel egy másik lap, az Agro Napló főszerkesztője, hogy az ő újságukban is vezesse ezt a rovatot.
Sok-sok - olykor nagyon tanulságos - levelet kap olvasóitól, amelyekre személyesen is válaszol. Ezekért nem jár honorárium, annak ellenére, hogy nagyon időigényes elfoglaltság, de szívesen áll a gazdák rendelkezésére. Az ilyen feladatok megoldásában magától értetődő, hogy a toll és a fecskendő összetartozik. Természetes, hogy nagyon kell vigyázni ilyen esetekben az orvosi etika szigorú betartására. Szükséges, hogy bizonyos esetekben az érintett kollégákkal konzultáljon.
A gyógyító munkát így hetven év felett bizonyos mértékben háttérbe szorítja Radnai doktor szakirodalmi tevékenysége. 29 szakdolgozata jelent meg a Magyar Állatorvosok Lapjában. Ezek között bizonyára hasznos megfigyelések és kísérletek is voltak, mert dolgozataiból 24 országból - az USÁ-n és Kanadán kívül többek között még Mexikóból és Argentínából is - 121 intézmény kért lenyomatot. Négy egyetemi tankönyv több helyen is hivatkozik közleményeire.
A mai napig 403 ismeretterjesztő cikke jelent meg a különböző szaklapokban, úgymint Baromfitenyésztés, Magyar Mezőgazdaság, Iparszerű hústermelés, Kistermelők Lapja, Agro Napló. 1994-ben megjelent az Állatról emberre terjedő betegségek című könyve, amelynek már a második kiadása is elfogyott. Munkásságát a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója címmel ismerték el. Ezen kívül életpályáját képes tévériportban, a Magyar Állatorvosok Lapjában és más újságokban is ismertették. A legbüszkébb azonban arra a sok elismerő, hálás levélre, amelyeket azoktól a kistermelőktől kap és kapott, akik tanácsait eredménnyel hasznosították.
Az aktív életpályája során mint turista valamennyi kontinenst bejárta, és több ezer képet készített, melyekből jó néhányat publikációiban is hasznosított. Ugyanezt tette a mindennapos praxisban is, ahol kamerával az érdekesebb eseteket megörökítette. Munkáját nem elismerésért, előrehaladásért vagy csupán sikerélményért végezte, hanem megszállottságból.
Állatorvosi Kamarai Hírek, 2000. 11. 5. 36-37.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése